Bizony, élünk még. Csak időhiányában az oldal frissítése megszűnt. Bár én lennék a főszerkesztő, egy ideje egyik szerkesztővel sem tartom a kontaktot, valahogy a suli kezdetével már nem az oldal került középpontba. Személy szerint én azért hánytam ide néhány mondatot, mert unatkoztam, ezért hoztam létre e blogot még tavaly nyáron. Sikeresnek volt mondható a blog működése, mert eddig több, mint 40 ezren látogattatok meg minket, amiért hálás is vagyok, ölelés nektek! Ami szintén felkeltette a figyelmemet az, hogy e négy hónap alatt, amíg stagnált az oldal, nem frissítettük a tartalmát, naponta száz ember nézte a semmit, a régi bejegyzéseket.
Hogy visszatérünk-e még? Nem tudom, bár gondolom, könnyes szemekkel fuldokoltok párnáitok és zipzáras zsebkendőitek között, a választ nem tudom. Nincs sok időm a suli, és egyéb elfoglaltságok miatt, s ahogy látom a többi szerkesztő is hasonló kínokban szenved.
Egyébként köszönök nektek mindent srácok, mert látom, hogy bár unaloműzésként indult, látogatott oldallá lettünk. Ha lesz időm, újra bejelentkezek. Addig is erőszakoljatok magatokba még egy kis bejglit, vedeljetek pezsgőt literszámra és várjátok a locsolókat!
Arrivederci!

